Interjú kiváló hallgatónkkal, Ragó Mónikával

 Gyönyörűek a rajzaid! Mindig ilyen szépen rajzoltál?

Gyerekkoromban rajzoltam, aztán sokáig nem. Pár éve újrakezdtem.

Van példaképed? Ha igen, akkor ő motivál, vagy valami egészen más?

Példaképem? A hagyományos értelemben nincs. Vannak művészek, akiket csodálok, de nem példaképek, hiszen lehetetlen követni őket.  Motiválni a megoldandó probléma nagysága szokott. Minél nehezebb valamit megoldani, annál izgalmasabb számomra.

Mi a titka a remek eredményeidnek? A szorgalom és rengeteg belefektetett energia számít igazán, vagy elsősorban tehetségre, és valamilyen különleges képességre van szükség?

Elsősorban a befektetett energia és idő az alapja. Ehhez viszont az kell, hogy élvezd, amit csinálsz, mert anélkül csak szenvedés. A technikai alapjait meg lehet tanulni mindenkinek, meg is kell, de ennél a szakmánál felnőttként már szerintem mindenki tisztában van vele, hogy van-e hozzá valami érzéke. Amikor már nemcsak a saját lakásod, hanem a körülötted lévőkét is átrendezted, és nem csak gondolatban, ott már biztosan van valami "kattanat". Ha ezt hagyják is (és úgy is hagyják 🙂 ), akkor lehet, hogy nem is csinálod annyira rosszul. Nekem annyiban könnyebb, hogy az évek során sokat költöztem, gyakorolhattam a kivitelezést is, gyakorlatilag felelősség nélkül. Festettem, tapétáztam, burkoltam, bútort készítettem. Persze kell hozzá fantázia is. Jó, ha van egy olyan szabad látásmód, amikor egy tárgynak figyelmen kívül hagyod a funkcióját, és felhasználod bármire. Van egy fehér csipkés IKEA kaspó, amit átfúrtam és lámpabúraként használtam fel, később az IKEA is csinált ilyen lámpákat. Jó érzés volt, hogy más szerint is megállja a helyét ebben a funkcióban is.

Mik a jövőbeni terveid?

Soha ne kelljen dolgoznom. Ahogy Confucius mondta: Válassz olyan foglalkozást, amit szeretsz, és soha többé nem kell dolgoznod. Ezt szeretném elérni.

Mi az, amit a Soter-Line képzése adott Neked?

Tudást, önbizalmat, megerősítést, barátokat.