- Miért döntöttél úgy, hogy grafikus leszel?
Életem során rengeteg fajta munkát végeztem már, de sosem volt olyan munkahelyem, szakmám, ami egyszerre tette volna boldoggá a pénztárcámat és a lelkem legmélyét is. Volt gyötrelmes munkám ami jól fizetett, volt jó munkám ami gyatrán fizetett, és volt ami így is, úgy is borzalmas volt, de olyan, ami „tökéletes” lett volna, na olyan nem volt. Így amikor már azt éreztem, hogy boldogtalanná tesz ez utóbbi, kicsit sem elhanyagolható állapot, úgy döntöttem, írok egy listát „Mi leszek, ha nagy leszek” címmel. Olyan dolgot szerettem volna csinálni, amiben végre önmagam lehetek, ami kellő kihívással és kreativitással pallérozza az elmém, hasznát vehetem művészi vénámnak, és közben nem halok éhen. Így a „flamenco táncos”, a „művész-kocsma tulajdonos” és az „író” opciókkal szemben kiütéssel győzött a GRAFIKUS szakma.
- Milyen elvárásokkal kezdted a képzést?
Őszintén megvallom, eleinte rendesen be voltam feszülve, lévén, hogy sohasem voltam egy IT guru, sőt, mondhatni „első bálozó” voltam ezen a téren. Bár rajzolni mindig is szerettem, a képzést megelőzően erre utoljára 15 évvel ezelőtt került sor, akkor is csak hobbiból. Szóval rettenetesen izgultam és egyben irtó izgatott is voltam, hogy vajon mit fogunk tanulni, kikkel fogok megismerkedni, milyenek lesznek a csoporttársaim és a tanáraim. Közben pedig alig vártam, hogy beléphessek egy „új élet” kapuján, telve a kis álmaimmal és reményeimmel. Aztán az első Kortárs szakmai környezet órán már tudtam, hogy a lehető legjobb helyen vagyok, ahol csak lehetek...
- Miért választottad pont a Soter-Line-t?
Azt kell mondjam, hogy valójában nem én választottam, hanem a sors akarta így. Eredetileg egy másik helyre jelentkeztem, de amikor felhívtam a szervezőt, azt mondta, már nincs szabad hely. El is keseredtem, hogy hogyan fogom így megvalósítani mindazt, amit elhatároztam. Aztán teljesen véletlenül – bár szerintem véletlenek nem léteznek – szembe jött velem egy online link a Soter-Line Grafikus képzését hirdetve. Azonnal telefonáltam, és két nappal később már hivatalosan is grafikus hallgató lettem. 🙂 Azóta is hálás vagyok a nem létező „véletlennek”, amiért pont ebbe az iskolába, pont ehhez a két szuper tanárhoz, és pont azokhoz a csoporttársakhoz vezetett, akikkel végig járhattam ezt az utat.
- Mi volt számodra a legjobb élmény az iskolában?
Hmmm... Ebből van egy pár :). Például a világ legjobbfej csoporttársai, akik nem csak a jegyzeteket továbbítják, vagy kedélyesen elcsevegnek veled egy-egy szünetben, hanem akik őszinték, segítik egymást mindenben, akiket rendkívül jó humorral áldott meg az ég, és akikkel azóta is nagy a barátság és rendszeresek a találkozók és kerti partik. 🙂 Aztán a világ két legjobb tanára: Korcz Attila, aki technikai és szakmai profizmusán kívül egyedi stílusával és remek – bár olykor fura – humorával hamar megolvasztotta a szívünket; és Mózer Ágnes, aki olyannyira ismeri és imádja a grafikusi szakma minden csínját-bínját, mind gyakorlatban, mind elméletben, – egészen a kőkorszakig visszamenőleg, és ez nem vicc! - hogy minden szavát ittuk, és sosem volt elég belőle. És persze az elmaradhatatlan közös ebédek és limonádézások... 🙂
- Mi volt számodra a leghasznosabb, amit megtanultál?
Valójában bármi, amit itt tanultam, akár szakmailag, akár emberileg, mind hasznomra vált és válik a mai napig. Nem tudnám külön kiemelni mondjuk a „vektorizálást” vagy a „színskálát” vagy a „hogyan kezeld az ügyfelet” témákat. Külön-külön és összességében véve is, minden amit itt tanultam, a „leghasznosabb”.
- A képzés szakmai záróvizsgával fejeződik be, amelyen bemutatod a szakmai portfóliódat és a vizsgaremeked. Hogyan választottad ki, mely művek kerüljenek a portfólióba, és mit választottál vizsgaremeknek?
Azt szerettem volna, ha a portfólióm minél több „oldalamat”, „énemet” meg tudja mutatni a különféle tervezési és kivitelezési munkákon keresztül. Ehhez mérten készítettem bele plusz anyagokat, illetve a képzésnek megfelelő kötelező elemeket is igyekeztem maximalista módjára, a lehető legjobban megtervezni és elkészíteni. Természetesen a portfólió összeállítását tanáraink szakmai véleménye segítette, ahogy év közbeni munkáinkat is folyamatosan ellenőrizték, javították építő jellegű észrevételeikkel, kritikáikkal. Ezekből is rengeteget tanultunk, ahogy a saját, és egymás „hibáiból” is.
Vizsgaremekként a saját arculatunkat kellett megterveznünk, mint grafikusok. Logót, névjegyet, levélpapírt, borítékot és egyéb arculati elemeket kellett magunknak tervezni, melyeket végül egy arculati kézikönyvben kellett összegeznünk. Ez azért is volt hasznos – többek között – mert így már az iskolából kilépve, ki-ki a maga névjegyével, logójával ellátva vághatott bele a grafikai pálya sűrűjébe.
- Mivel foglalkozol most? Elhelyezkedtél a szakmában?
Jelenleg még több lábon állok, de a sok „lábból” már kettő grafikai terület: webes designt és kreatív szövegeket készítek egy grafikai cégnek, emellett pedig a saját grafikai oldalamat, a TA Műhelyet igyekszem bevinni a köztudatba. 🙂 Innen érkeznek az egyéni megrendeléseim és a látogatók is innen tudnak vásárolni a már kész grafikáimból, illetve itt a klasszikus offline és online grafikai munkákon túl kiélhetem illusztrációs és festői hajlamaimat is festményeimmel és egyéb munkáimmal.
- Hogy született meg a TA műhely gondolata? Mi a fő célod a kezdeményezéssel?
A TA Műhely (www.facebook.com/TA.Muhely) a saját grafikai, festészeti oldalam, ahová a különböző digitális offline és online anyagokon kívül, a reklámgrafika számára kevésbé releváns, ám a hétköznapi embernek annál inkább örömet okozó digitális illusztrációkat, kézzel készített grafikákat, festményeket, dekorációkat, bútor és falfestéseket, illetve egyéb kreatív alkotói munkákat teszek fel. A grafika egy rendkívül szerteágazó szakma, aminek én minden területét szeretném kiélvezni. Mindig is szerettem alkotni, szerencsés vagyok, hogy most már nem csupán ecsettel vagy ceruzával, hanem digitális rajzpaddal is dolgozhatok, vagy ha épp úgy tartja kedvem, akkor fúróval és kalapáccsal. Az oldal elindítását egyébként Mózer Ági tanárnőnek köszönhetem, aki egy, még a képzés elején kiadott házi feladatával – miszerint készítsünk szürrealista stílusban plakátot, manuálisan, nem pedig digitálisan – inspirált festésre, amiért azóta is mérhetetlenül hálás vagyok, és amit nagyon, de nagyon köszönök Neki!
- Mik a céljaid a jövőben?
Cél, hogy a jelenlegi „sok lábból” végül már csak egy lábon kelljen állnom, és az a grafika legyen. Hogy ez egy cégnél betöltött állás lesz e, vagy saját vállalkozás, esetleg mindkettő, azt még nem tudni. Mindenesetre nyitott vagyok az új élményekre és lehetőségekre, és addig is míg elválik „merre van az arra”, fejlesztem magam, figyelem a szakmai megoldásokat, újdonságokat és próbálok naprakész lenni. Én mindig hiszem, hogy aki becsületesen és jól dolgozik, az előbb utóbb eléri a célját.
- Ha igen, kinek ajánlanád a Soter-Line Grafikus OKJ képzését?
Ajánlom minden olyan embernek, aki elsősorban digitális grafikával szeretne foglalkozni, és aki belátható időn belül szeretne elvégezni egy olyan képzést, aminek utána hasznát is veszi, és aminek köszönhetően bátran nézhet a jövője felé. Azoknak, akik kerülik a kemény munkát és a tanulást, azoknak nem ajánlom.
- (extra kérdés – Ezúton is szeretném megköszönni Mózer Ágnesnek és Korcz Attilának a belénk vetett bizalmat és szakmai tudást, és azt, hogy nem csupán tanáraink voltak, hanem társak ezen a hosszú és olykor küzdelmes úton...! A GRAF20-as csoportnak egymás támogatását, a sok nevetést, és azokat a baráti kapcsolatokat, amelyek remélem már életünk végéig kitartanak. 🙂 Perendi Anita oktatás szervezőnek pedig a felkérést erre az interjúra, a profizmusát és a sok segítséget a képzés során! <3 )
