Digitális felnőttképzés | Az első hetek tapasztalatai

Néhány héttel ezelőtt a COVID-19 vírus a távoli Kínából ránk tört és felforgatta megszokott, kényelmes életünket.

„Velünk ez úgysem fordulhat elő…”, „Kína messze van…” gondoltuk sokan, aztán kiderült, hogy a vírus számára a távolság nem akadály. Megjelenése fenekestül forgatta fel sokak életét és sokakat kényszerített arra, hogy megszokott, normálisnak gondolt rohanó életmódját félretéve bezárkózzon otthonába, és jelentősen átalakítsa szokásait, életmódját. A vírus rövid idő alatt a gazdaságot is elérte és megváltoztatta a munkaerőpiaci környezetet. A terjedés elleni védekezés következtében több termelő üzem és szolgáltató bezárt, a turizmus visszaesett, így nagyon sokan elvesztették munkahelyüket, vagy kényszerszabadságra kellett menniük. Egyik napról a másikra átalakult a munkaerőpiac. A kereskedelemben, vendéglátásban és idegenforgalomban tömeges leépítések kezdődtek. Ételkiszállító futárokból, csomagszállítókból, rendelés összeállítókból, csomagolókból pedig munkaerőhiány keletkezett.

Ebben az új helyzetben, a személyes kontaktusok csökkentése érdekében meghatározó és megkerülhetetlen tényezővé vált mindennapjainkban a digitális eszközök rendszeres használata. A vírus terjedésének lassítására hozott intézkedések (maradj otthon) előidéztek egy olyan folyamatot, amely során a régóta várt és emlegetett digitális robbanás egyik pillanatról a másikra életünk szerves részévé vált. Sokan otthonról dolgoznak, tárgyalnak, egyeztetnek és tanulnak. Az emberek jelentős része alkalmazásokon, webshopokon keresztül rendeli meg és szállíttatja házhoz az élelmiszert, az ebédet, a fogyasztási és tartós fogyasztási cikkeket vagy akár a kerti pázsit megújításához szükséges árnyéktűrő fűmagkeveréket.

A járvány és a hatására hozott intézkedések következménye a képzés ágazatát, így a felnőttképző intézményeket sem kerülte el

Míg néhány hónappal korábban vagy akár csak néhány héttel ezelőtt a felnőttképzésben elvétve volt jelen digitális eszköz és annak gyakorlati használata a tanulási folyamatokban, addig napjainkra a kialakult helyzet miatt az infokommunikációs eszközök nélkül ez a tevékenység már nem elképzelhető. A jellemzően merev, hagyományos, jogszabályi keretek között megvalósított felnőttképzés egyik napról a másikra átalakult az innovatív technológiák egyik legfőbb felhasználójává. Míg az eddigi tanulási környezet jellemzően IT támogatástól mentes volt, a vírus által kikényszerített tanulási környezet szinte teljes egészében digitális technológiákra épül. A jövő elképzelései egyik pillanatról a másikra a jelen kihívásaivá váltak.

A felnőttképző intézmények, a szakmai tanárok és oktatók, valamint a képzésben résztvevők néhány nap alatt álltak át a digitális távoktatásra. Az oktatásszervezők a tanárokkal és a tanulókkal közösen keresték a legjobb megoldásokat, a leghatékonyabb eszközöket és alkalmazásokat. Együtt választották ki, hogy milyen csatornán tud a leghatékonyabban eljutni az információ a képzésben résztvevőhöz és vissza, és miként lehet a megszerzett tudást objektív módon, hitelesen mérni, arról visszajelzést adni. A választék bőséges, akár az ingyenes alkalmazások között is számos olyan áll rendelkezésre, mely a tanítás-tanulási folyamatot megfelelően támogatja. Mindezek ellenére, a gyors és sokszor nem megfelelően előkészített digitális átállás hatására a képzők számos nehézséggel találták szembe magukat:

az első riadalmat a jogszabályi megfelelőség hiánya okozta, azonban erre gyorsan érkezett a Kormány intézkedése, mely megteremtette a digitális távoktatás lehetőségét,
a másik jelentős nehézséget a szükséges informatikai ismeret hiánya okozta. Ha a tudás hiányzik (bármely szereplőnél: oktatásszervező, tanuló vagy tanár), nem lesz sikeres a képzés,
a távoktatás sokkal nagyobb bizalmat és felelősségvállalást feltételez a felek részéről, mint a hagyományos, jelenléti képzés,
a résztvevők alkalmazásokban történő azonosítása, jelenlétének dokumentálása plusz terhet ró az oktatásszervezőkre, akik többségükben maguk is csak ismerkednek a módszertannal és a technológiával,
hangsúlyosabb feladattá vált a tanulók képzésben tartása, a nagyarányú lemorzsolódás megakadályozása. Sokan a megváltozott élethelyzetük miatt nem tudják fizetni a képzés díját vagy a technológiai ismeretek hiányában nem tudják tartani a lépést tanulótársaikkal a tananyag elsajátításában és lemaradnak, végül elhagyják a képzést,
a megfelelő technikai háttér mellett természetesen felértékelődtek az olyan kulcskompetenciák, mint a kreativitás, problémamegoldás és az együttműködés képessége.

A hagyományos felnőttképzés rendszerét és lehetőségeit jól ismerik az érintett szereplők, azonban a tisztán elektronikus tanulási környezetben megszervezett képzéseknek speciális szakmai, pedagógiai és technológiai igényei vannak, melyek az alábbiak:

fontos, hogy folyamatosan tudjuk biztosítani az elsajátításra szánt tananyagot,
elengedhetetlen, hogy objektíven tudjuk követni az elsajátítás mértékét és mélységét,
alapvető, hogy hitelesen és megfelelően tudjuk mérni a tanulók tudását,
a képzés szervezőjének nagy hangsúlyt kell fektetni a folyamatos kommunikációra, az állandó kapcsolattartásra, a tanulók támogatására, az együttműködés kialakítására és hatékony működtetésére (tanár-tanuló, tanuló-tanuló, tanuló-oktatásszervező, tanár-oktatásszervező között).

Hogyan tovább?

A járvány elmúltával újrainduló gazdaságban vélhetően jelentős strukturális átalakulás fog végbemenni, amely a munkavállalókat is új kihívások elé állítja.

A kialakult munkaerőpiaci válságból történő kilábalás a munkaerő szempontjából a jól kialakított, hatékony és célzott képzések és továbbképzések támogatásával valósulhat meg. E képzések tervezésekor döntően a válsághelyzetben megtanult és megtapasztalt távoktatási formákat kell majd előnyben részesítenünk. Az informatikai ismeretek elsajátítása, magasabb szintre emelése hangsúlyosabb szerepet kap. A korszerű továbbképzési programok sikeres megvalósítása érdekében nagy tömegek számára kell kiegészítő, differenciált szintű IT ismeretet nyújtó képzéseket is szervezni, amelyek felkészítik a szakmai képzések leendő résztvevőit az új rendszerű távoktatásban történő tanulásra. A járványhelyzetben állásukat elvesztettek számára a munkanélküliség felszámolásának leghatékonyabb aktív eszköze a képzés, ami jelentheti a sikeres elhelyezkedést vagy a továbblépést.

A közeli jövőre is igaznak tűnik, hogy az egyéneknek és a munkáltatóknak nyújtott képzési támogatások egyaránt fontosak és együttesen segíthetik a gazdasági folyamatokat és a munkaerőpiacot.